Találkoztam még a rendes randi előtt egy másik fiúval..

Ó nem kell semmi rosszra se gondolni.

Szépen kikísért Blaháról a Battyhányira.

Megkereste velem a HÉV-et aztán búcsút is intettünk egymásnak.

Érdekes volt ezzel a fiúval találkozni.. főleg, hogy ő is beleszeretett még régebben egy arcba.

Azis énvoltam, de szakítottam ezzel az énemmel így hát, nem is jött rá semmire.

Két barát a metrón.

Rendes találka... hmmm negyed órát vártam a HÉV-re.

Felszálltam ésss meg se álltunk Szentendréig

( Jó, igazából megálltunk, hiszen HÉV..de érted..nem?).

Ahogy leszálltam egyből kiszúrtam őt.

Elég magas, szóval nem mondanám, hogy ehhez tehetség kellett.

Fura volt, idegen.. arra aszociáltam, hogy kiábrándult belőlem.

Odahajoltam, hogy köszönjek, de végülis a hárompuszis köszönés nem lett meg.

Kicsit féltem.. sőt eléggé aggódtam, hogy kicsit se tetszem neki és a randi...

Hát, mi is a megfelelő szó arra amikor randizol valakivel, aki mindjárt hány tőled?

Nos kb ennyi.

20 perc elteltével megváltozott a helyzet. Elkezdtünk beszélgetni.

Egyre jobban éreztem magam és nekem úgytünt ő is.

Ennek kicsit megörültem, hátha nincs minden veszve.

Beszélgettünk, nevettünk, stb.

Egyszer csak a szentendrei dunaparton... észrevette, hogy nem nézek a szemébe.

Megkérdezte, miért van ez, de nemválaszoltam.

Magam sem tudtam miért.. illetve magam sem tudom miért.

Talán csak szégyelltem a pofám hozzá.

Szóval nem volt hajlandó elindulni valamerre, míg a szemébe nem néztem.

Nehezemre esett, alig-alig sikerült.

De végülis sikerült és szépen ballagtunk tovább.

Végül...

A 3. körnél tarthattunk kb. mikor azt mondta "nem bírom tovább" - és megfogta a kezem.

Gondolom, mondanom sem kell, mennyire jólesett.

Kézenfogva sétálgattunk egy csomót.

Jéghideg keze volt.. nekem meg meleg, szóval remekül tudtam melengetni.

Akkor láttam rajta először, hogy még sincs semmi.. nem kell aggódnom..

Úgy éreztem minden rendben van. Úgy is volt.

Mikor kb hatodszorra mentünk le a kacsás partra, megölelt.

Hosszan ölelt, többször beleszagolt a hajamba és ezis irtó jól esett.

Jólesett érezni a közelségét.

Mikor arrébb sétálgattunk kéz a kézben, rámnézett és azt mondta szeret.

Azt mondta.. azt mondta SZERETLEK.

Uramsegíts, jól értettem?

Ééééés jólértettem, tényleg azt mondta "szeretlek".

Abban a pillanatban, mi mást mondhattam volna?

"Énis Szeretlek."

És mentünk is tovább kézenfogva, mint egy rendes pár.

Vajon mi már rendes pár vagyunk?

Felértünk valami templomféleség mellé.

Sötét volt már, sokáig csendben támasztottuk magunkat.

Simogattuk, melengettük a másik kezét.

Egyszer csak megfordult, magával ránta a kezemet.

Közel emelte magához és úgy támaszkodott. Ugyanígy tettem.

Kétkezébe vette a  jobb kezem és simogatta.

Nagyon jóvolt.

Annyira romantikus és meghitt volt az egész.

Remekül éreztem magam, bár kicsit fáztunk.

Szóval csak álldogáltunk... fogta a kezem, fogtam a kezét.

Elég sokszor próbált meg közelebb fordulni felém..

Tehát nem volt nehéz kitalálni, mivolt a célja..

Mikor már sokadszorra fújt visszavonulót, halkan, félig nevetve megjegyeztem:

"A 66. kísérlet következik."

Felkapta a fejét, mintha nem értené. Mosolygott.

És úgy közeledett felém.

-Milyen kísérlet?

Tudtam, hogy tudja így inkább nem akartam belemenni, semmit sem akartam erőltetni.

- Mindegy.

- Nem mindegy, hamár elkezdted.. hátt mondd is..

Egyre közelebb és közelebb jött ahogy beszélt hozzám.

- Nem.

- De.

Még közelebb.

- A-A.

- De-de.

Egyre s egyre közelebb, éreztem a lélegzetét.

- Neeeeem.

- De igen, monddcsak.

Itt már nagyon közel volt belebámultam azokba a nagyon meggyőző barna szemeibe..

Ismét közelebb kúszott.

Arra hajoltam... és bekapta az alsó ajkamat..

Nem lett volna rossz, csakhogy úgy helyezkedett el, hogy nem fértem el..

Míg a számban volt a nyelve, mondtam " Ez így nem megy" - nevetve, persze.

Zavarban volt ahogy énis, de inkább csak nevettünk ezen.

Az első csók nem jött össze.

Azthiszem eléggé megijedt, mert többször már nemigen próbálkozott vele.

Ugyan, néha-néha elég közel jött és majdnem megvolt... de eszébe jutott a felsülés pillanata...

Hát ez nemjött össze.

Azért elmondtam neki, hogy szeretem.

És ennyiben maradt a nagynagynagy első csók tőle.

Azért a kezdés finom volt.

Fogtuk egymás kezét, ittunk egyet aztán végülis más érdekes nemtörtént.

Elkísért HÉVvel Pomázig.

Elmondta, hogy nagyon szeret és kár, hogy most így kell elvállnunk.

Sokáig fogtuk egymás kezét.. mikor szállt volna le...

Felálltam és megkapta azt a bizonyos hárompuszi helyett kétpuszit.. ami amúgy elég nehezen jött ki.

Hát nekünk ez a csóktéma nemmegy... vagy ő jött ki a gyakorlatból, vagy én.

Lényegtelen, jólesett és ennyi.

Nagy nehezen hazajutottam és ittvagyok.

Beszélek vele.

Álmos vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.