...és álltunk a folyóparton. Mint utóbb kiderült, az a folyó nem volt más, mint a Rába; tehát jól gondolta a kis útitérkép.
Álltunk ölelkeztünk, csókolóztunk, puszikkal bombáztuk egymás nyakát, simogattuk egymást... "szerelmeskedtünk".
Direkt idézőjelben.. szerelmeskedés.. szerintem ez a szó nem egyenlő a szex-szel.
Ha azt mondtam volna "szeretkeztünk" akkor tényleg úgy érteném: szexeltünk. De nem, mi csak szerelmeskedtünk.
Csókok. Simogatások. Ölelések. Szeretet.. szerelem, hatalmas szerelem vett minket körül és csak élveztük a pillanatot, mikor csak ketten vagyunk.. a fiatal szerelmespár, akik tényleg szeretik egymást.
 Csak egy valami járt a fejemben.. az mennyire szeretem.. mennyire fog majd hiányozni a keze.. a hangja csak Ő maga.. mennyire fog hiányozni..
Mennyire fog égetni majd a hiánya, ha már nem lesz mellettem.
Egyre csak az járt a fejemben, vajon gondol-e Ő is ilyesmikre... vajon szeret-e annyira, mint ahogy én szeretem Őt. Vajon tényleg hiányzom majd neki, mikor azt írja vagy mondja a telefonba, hogy..."nagyon nagyon hiányzol"?
Vajon tényleg úgy érzi, mikor azt mondja "szeretlek"?
Vajon csak áltatom magam és tudom az igazságot?
Nagyon félek. Félek, hogy a részéről már elmúlt a varázs.

Félek, hogy már nem mondja többé nekem: "szeretlek'".

Vasárnap találkoztunk. Vasárnap álltunk ott a folyóparton.
Vasárnap mondta mennyire szeret és mennyire hiányzom majd neki. Vasárnap történt mindez.
Szerda van.
Illetve mostmár csütörtök. Éjfél múlt 5 perccel. Korán kelek, azonban nem tudom lehunyni a szemem.
Félek. Túlságosan is rettegek attól, mi történik, ha csak egy pillanatra behunyom a szemem.. egy pillanat, és már nincs sehol.
Csak egy pillanat és már nem szeret.. csak egy pillanat és elvesztettem Őt örökre.. nem egy pillanatra... Örökre.

Három nap telt el a vasárnap óta és alig beszéltünk.
Jóformán, semmit sem. Próbálkoztam.. de nem figyelt rám.
Lassan válaszolt, s akkor is csak szűkszavúan.
Elmúlt volna a varázs? Részérőlt elmúlt volna?
Fogalmam sincs mit tegyek.
Kétségbeestem és rettentően fáj a kétség. Nem tudom, tényleg szeret-e még egyáltalán.
Vagy már mást szeret..
Valahogy nem esne nehezemre elképzelni...talán már mást szeret.
Beleszeretett másba, mialatt én kihevertem mást. Ez annyira irónikus..mire én túllépek és belészeretek..
Ő rajtam lép túl és másba szeret.
Félek, hogy tényleg ez történt. Félek, hogy már semmit nemjelentek a számára.. félek,hogy csak teher vagyok neki.
Meg sem érdemlem...  így egyáltalán nem csodálkoznék, ha kiderülne: erre már Ő is rájött.
De borzasztóan fáj.
Fáj, hogy elvesztettem talán az utolsó esélyem is a boldogsághoz.

Vasárnap sem beszélgettünk túl sokat. Inkább csak örültünk egymás társaságának.
Vasárnap elmesélte.. egy barátja(=lány), nemrég szerelmet vallott neki..
Természetesen ez kissé kizökkentett és kicsit megtorpantam.
Muszáj volt megkérdeznem, mit válaszolt a lánynak.
Vizsga volt.. bár ez kicsit durván csúnyaszó..de lényegében, teszteltem,
...teszteltem és megbukott.
A lány vallomására csak annyit mondott:
"Bocs, de már van barátnőm."
Érzed ugye?
Érzed Te is mit jelent ez...ugye érzed?
A lány elmondta neki, hogy szerelmes belé..mire ő "bocsi, de már van barátnőm"...
Érzed? Ha nem... hát felvázolom..
Bocs, de már van barátnőm! - ezt válaszolta...nem azt mondta a lánynak, hogy..
"Bocs, de mást szeretek" -vagy esetleg, hogy "Bocs, de szeretem a barátnőmet"...
Egyszerűen csak... "bocs,de már van barátnőm"
Ez kb. annyit jelenthetne, hogy:
"hébocsi, szívesen belemennék, de meg van kötve a kezem = már van egy csajom szal majd máskor!"
Kicsit szívenütött.. de inkább arra gondoltam, hogy biztosan csak túldramatizálom.
Túldramatizáltam volna?
Bolhából elefánt?
Jó.. talán egy kicsit.. de jobban esett volna, ha azt mondja " Bocs, de mást szeretek "
Akkor legalább tudnám, hogy tényleg szeret és nem néz más lányra...
De így, csak annyit veszek le belőle, hogy összejönne a lánnyal, ha nem lennék már én a barátnője.
Ez kicsit rosszul esik... de tényleg lehet, hogy csak túldramatizálom..
Félek. Nagyon félek.
Három nap telt el és nem keresett.. mindig csak én írtam neki...alig kaptam válaszokat..
Ez annyira fáj. Annyira szarul esik, hogy úgy érzem csak én próbálkozom...
Kétségbe esetten próbálkozom és talán a semmiért...
Én tényleg szeretem és annyira fáj, hogy talán Ő már nem...


"Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem."


Ha már nem tud felhívni.. küldtem neki egy jóéjszakát-os sms-t.. de persze nem írt vissza.
Majd másnap visszaír, hogy elaludt vagy nem vette észre...blablabla.
Megszakad a szívem, annyira hiányzik s szeretem.. de annyira távol van.. annyira nemtudom, mit csinálhat... nemtudom szeret-e még és ez csak még nehezebbé teszi a napjaimat..
Minden nélküle eltelt nap egy kész kínszenvedés. Nem telik el óra úgy, hogy ne gondolnék rá...
Nem hiszek benne, hogy ezzel Ő is így van... akkor keresne.. és újra meg újra tudatná velem... hogy szeret...tényleg szeret..és hiányzom neki..
...csakhogy nemteszi.
Remélem ez nem azt jelenti, mint amire most gondolok.
Nem akarom, hogy vége legyen...

Beleszakadok annyira elviselhetetlenül hiányzik.



„Ne sírj,ha valaki nem szeret,
Mert a bánat megöli a szívedet.
Szeresd azt,aki megérdemli,
Lehet,hogy titokban ő is ezt teszi.
Ha az életben boldog akarsz lenni,
Előbb tanulj meg tűrni és nevetni.
Olyat szeress,aki téged is szeret.
Fájni kell a szívnek,ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!
Valakit megszeretni,egy perc is elég,
Azt elfelejteni egy élet is kevés!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.