Ma van.

A tegnap azonban még mindig a nyakamba liheg.

Lelkiismeretlen embernek tartom magam ezek után.

Aludtam.

Tegnap. Bedobtam magam az ágyba és aludtam.

Nem tudtam rávenni magam, hogy arra gondoljak, mit érezhet most az arcot szerető.

Üzenetet hagyott.. mikor segítségre volt szükségem, ő segített. Én elfordultam.

Lelkiismeretlen ember vagyok.

Undorítónak tartom a létem.

A gondolkozásom.. mindent undorítónak tartok ami énvagyok.

Az önsajnálat bugyraiból kitévedve, csak egyetlen dal jár a fejemben.

Unos-untalan eszembe jut a dallama, s a szövege értelme.

Tegnap a figyelmébe ajánlottam ezt a dalt.

Rávágta, hogy ismeri.

De vajon a lényegét ismeri?

Ismeri a szövegét és az értelmét is?

Vagy csupán a zenét?

Vajon ismeri-e a lényegét.. bár ismerné. Kár, hogy nekem máshogy jött le.

A dal mintha csak neki íródott volna.. vajon észrevette?

Vajon tudja ő is ezt?

Rájött-e már erre?

Slipknot - Vermilion pt 2

She seemed dressed in all of me
Stretched across my shame,
All the torment and the pain
Leaked through and covered me.
I'd do anything to have her to myself,
Just to have her for myself.
Now I don't know what to do,
I don't know what to do
When she makes me sad.

She is everything to me,
The unrequited dream,
The song that no one sings,
The unattainable.
She's a myth that I have to believe in,
All I need to make it real is one more reason.

I don't know what to do,
I don't know what to do
when she makes me sad.

But I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.

A catch in my throat
choke
Torn into pieces
I won't.
No.
I don't want to be this but

I won't let this build up inside of me (won't let this build up inside of me)

She isn't real.
I can't make her real.
She isn't real.
I can't make her real.

Neki íródott.

De még sem érti.

Nem tudta hová tenni a dalt.

Még nem..

Jogomban áll felvilágosítani?

Nem...

Szörnyű dolog a részemről.. hogy reggelente felkelek.

Szörnyű, hogy képes vagyok nevetni..

Szörnyű, hogy képes vagyok felállni és kijelenteni; minden rendben.

Szörnyű, hogy egy ilyen undorító ember vagyok.

Hogyan is tisztulhatnék meg?

Miért is vagyok ezen a világon. Hiszen csak pusztítok.

Rombolok. Sanyargatok.

Semmit nem értek.

Nemtudom mit miért teszek, vagy mondok.

Nemtudom, miért érzem mindig ezt...

Utálom ezt a betegséget.

Mindig úgy tartottam.. hogy tiszta az elmém.. de rá kellett jönnöm, még sem.

Valami nagyon nincs rendben velem.

Nem akarok így élni...

Olyan bűnt, követtem el amire nincs bocsánat.

Nem érdemlek szeretet.

Nem érdemlek életet sem.

Miért?

Miért tettem ezt.. miért vagyok beteg.. mi a baj velem?

Hogy borult el az elmém?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.