Jó rég nem írtam.. nem láttam értelmét.. vagy csak lusta voltam?

Megfogadtam, hogy nem teszem.. de megint csak játszom a szerepem..

A saját titkos életem.

Közben szakítottam a nagy majdnem szerelmemmel.

untam már. gyerekes. nem nőtt fel eléggé hozzám.

unalmas. buta. nem, nemtudom miért nem láttam ezt ezelőtt.

még sírt is, de nem tudtam sajnálni. tényleg ennyire kegyetlen volnék?

sajnos nem fair az életem. napról napra rondább is vagyok meg vastagabb.

lustulok is ahelyett, hogy tanulnék.. bakker. haszontalannak érzem magam.. azis vagyok..

de azért durván haszontalan. átalszom a napokat, mert átálltam és megint nincs időérzékem.

kurva jó, mert amúgy 6kor kelnék vagy mégelőbb...

érzelmileg asszem nulla vagyok.. úgy értem majdnem volt valami az egyik ..

hát hogy is nevezzem .. színdarabom kellékével..

de rájöttem, hogy nem elég jó pasi ahhoz, hogy csúnyán pofára ejtsem.

csúnya egy dolog amit művelek

még sem érzem magam rossz embernek

pedig azvagyok.. de valahol még sem.

tökjó. nemmerem kivinni az utcára a laptopom, mert eléggé leamortizáltam szerencsétlent.

kiesett az F betűm és a fémlapot nyomogatom valahányszor használnom kell..

sőt a napokban kikapartam a Z betűm is ami eléggé kellemetlen, mert elég sokszor használatos.. natessék, rögtön 3szor is fel kellett használnom...meg ez a 6.

remek. szóval kellemetlen lenne így utcára menni vele... remek.

persze messze vagyok attól, hogy kapjak egy másikat, de nos ezvan akkor nem netezem másutt, csak otthon.

neki kezdtem egy jó kis filmnek.. ÓPIUM- EGY ELMEBETEG NŐ NAPLÓJA.

tetszik, bárki bármit is mond. még nm jutottam a végére, de eddig tetszik. sokkoló. őszinte.

leszarom a kritikusokat.

talán mert...énis egy elmebeteg lány vagyok.

az arc, aki sok mindenre rájött, most beszél az egyik barátnőmmel.

persze én vagyok a téma, mert mimás, nem?

eszem megáll.

hagyjanak. hagyják már a kis színdarabomat.

kapok így is eleget magamtól.

ne bántsanak.

mert folytatom.

nem akartam semmit írni.

mert az üzenet csak ennyi.

kifúj.

jobb már, de nem sokkal.

kiadtam magamból, bár nem lett túl nagy eredmény.

ezvan. amúgy.

Valahogy nagyon kiakadtam egy barátnőm viselkedésén.

De.. talán nem is csak miatta. Hanem úgy minden miatt. Faszom kivan már mindennel.

Rohadtul elég volt mindenből és mindenkiből.

Valahogy úgy érzem, nem érdemeltem meg ezeket.. de talán mégis? leszarom.

annyira mindegy már minden. komolyan tököm kivan.

annyira elég már. pihenni szeretnék.

levegőzni megyek. talán elüttetem magam.még mindig jobb lenne.

rohadtul rosszul esik, az amit az emberek művelnek. tudom milyen vagyok, de ez annyira fáj.

ki kell mennem levegőzni.

viszlát

...és álltunk a folyóparton. Mint utóbb kiderült, az a folyó nem volt más, mint a Rába; tehát jól gondolta a kis útitérkép.
Álltunk ölelkeztünk, csókolóztunk, puszikkal bombáztuk egymás nyakát, simogattuk egymást... "szerelmeskedtünk".
Direkt idézőjelben.. szerelmeskedés.. szerintem ez a szó nem egyenlő a szex-szel.
Ha azt mondtam volna "szeretkeztünk" akkor tényleg úgy érteném: szexeltünk. De nem, mi csak szerelmeskedtünk.
Csókok. Simogatások. Ölelések. Szeretet.. szerelem, hatalmas szerelem vett minket körül és csak élveztük a pillanatot, mikor csak ketten vagyunk.. a fiatal szerelmespár, akik tényleg szeretik egymást.
 Csak egy valami járt a fejemben.. az mennyire szeretem.. mennyire fog majd hiányozni a keze.. a hangja csak Ő maga.. mennyire fog hiányozni..
Mennyire fog égetni majd a hiánya, ha már nem lesz mellettem.
Egyre csak az járt a fejemben, vajon gondol-e Ő is ilyesmikre... vajon szeret-e annyira, mint ahogy én szeretem Őt. Vajon tényleg hiányzom majd neki, mikor azt írja vagy mondja a telefonba, hogy..."nagyon nagyon hiányzol"?
Vajon tényleg úgy érzi, mikor azt mondja "szeretlek"?
Vajon csak áltatom magam és tudom az igazságot?
Nagyon félek. Félek, hogy a részéről már elmúlt a varázs.

Félek, hogy már nem mondja többé nekem: "szeretlek'".

Vasárnap találkoztunk. Vasárnap álltunk ott a folyóparton.
Vasárnap mondta mennyire szeret és mennyire hiányzom majd neki. Vasárnap történt mindez.
Szerda van.
Illetve mostmár csütörtök. Éjfél múlt 5 perccel. Korán kelek, azonban nem tudom lehunyni a szemem.
Félek. Túlságosan is rettegek attól, mi történik, ha csak egy pillanatra behunyom a szemem.. egy pillanat, és már nincs sehol.
Csak egy pillanat és már nem szeret.. csak egy pillanat és elvesztettem Őt örökre.. nem egy pillanatra... Örökre.

Három nap telt el a vasárnap óta és alig beszéltünk.
Jóformán, semmit sem. Próbálkoztam.. de nem figyelt rám.
Lassan válaszolt, s akkor is csak szűkszavúan.
Elmúlt volna a varázs? Részérőlt elmúlt volna?
Fogalmam sincs mit tegyek.
Kétségbeestem és rettentően fáj a kétség. Nem tudom, tényleg szeret-e még egyáltalán.
Vagy már mást szeret..
Valahogy nem esne nehezemre elképzelni...talán már mást szeret.
Beleszeretett másba, mialatt én kihevertem mást. Ez annyira irónikus..mire én túllépek és belészeretek..
Ő rajtam lép túl és másba szeret.
Félek, hogy tényleg ez történt. Félek, hogy már semmit nemjelentek a számára.. félek,hogy csak teher vagyok neki.
Meg sem érdemlem...  így egyáltalán nem csodálkoznék, ha kiderülne: erre már Ő is rájött.
De borzasztóan fáj.
Fáj, hogy elvesztettem talán az utolsó esélyem is a boldogsághoz.

Vasárnap sem beszélgettünk túl sokat. Inkább csak örültünk egymás társaságának.
Vasárnap elmesélte.. egy barátja(=lány), nemrég szerelmet vallott neki..
Természetesen ez kissé kizökkentett és kicsit megtorpantam.
Muszáj volt megkérdeznem, mit válaszolt a lánynak.
Vizsga volt.. bár ez kicsit durván csúnyaszó..de lényegében, teszteltem,
...teszteltem és megbukott.
A lány vallomására csak annyit mondott:
"Bocs, de már van barátnőm."
Érzed ugye?
Érzed Te is mit jelent ez...ugye érzed?
A lány elmondta neki, hogy szerelmes belé..mire ő "bocsi, de már van barátnőm"...
Érzed? Ha nem... hát felvázolom..
Bocs, de már van barátnőm! - ezt válaszolta...nem azt mondta a lánynak, hogy..
"Bocs, de mást szeretek" -vagy esetleg, hogy "Bocs, de szeretem a barátnőmet"...
Egyszerűen csak... "bocs,de már van barátnőm"
Ez kb. annyit jelenthetne, hogy:
"hébocsi, szívesen belemennék, de meg van kötve a kezem = már van egy csajom szal majd máskor!"
Kicsit szívenütött.. de inkább arra gondoltam, hogy biztosan csak túldramatizálom.
Túldramatizáltam volna?
Bolhából elefánt?
Jó.. talán egy kicsit.. de jobban esett volna, ha azt mondja " Bocs, de mást szeretek "
Akkor legalább tudnám, hogy tényleg szeret és nem néz más lányra...
De így, csak annyit veszek le belőle, hogy összejönne a lánnyal, ha nem lennék már én a barátnője.
Ez kicsit rosszul esik... de tényleg lehet, hogy csak túldramatizálom..
Félek. Nagyon félek.
Három nap telt el és nem keresett.. mindig csak én írtam neki...alig kaptam válaszokat..
Ez annyira fáj. Annyira szarul esik, hogy úgy érzem csak én próbálkozom...
Kétségbe esetten próbálkozom és talán a semmiért...
Én tényleg szeretem és annyira fáj, hogy talán Ő már nem...


"Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem."


Ha már nem tud felhívni.. küldtem neki egy jóéjszakát-os sms-t.. de persze nem írt vissza.
Majd másnap visszaír, hogy elaludt vagy nem vette észre...blablabla.
Megszakad a szívem, annyira hiányzik s szeretem.. de annyira távol van.. annyira nemtudom, mit csinálhat... nemtudom szeret-e még és ez csak még nehezebbé teszi a napjaimat..
Minden nélküle eltelt nap egy kész kínszenvedés. Nem telik el óra úgy, hogy ne gondolnék rá...
Nem hiszek benne, hogy ezzel Ő is így van... akkor keresne.. és újra meg újra tudatná velem... hogy szeret...tényleg szeret..és hiányzom neki..
...csakhogy nemteszi.
Remélem ez nem azt jelenti, mint amire most gondolok.
Nem akarom, hogy vége legyen...

Beleszakadok annyira elviselhetetlenül hiányzik.



„Ne sírj,ha valaki nem szeret,
Mert a bánat megöli a szívedet.
Szeresd azt,aki megérdemli,
Lehet,hogy titokban ő is ezt teszi.
Ha az életben boldog akarsz lenni,
Előbb tanulj meg tűrni és nevetni.
Olyat szeress,aki téged is szeret.
Fájni kell a szívnek,ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!
Valakit megszeretni,egy perc is elég,
Azt elfelejteni egy élet is kevés!”

A napokban sajnos, nemtudtam rávenni magam, hogy újra elkezdjek írni.

Az "áldozat" blogjait olvasgattam, mármint annak az áldozatnak a blogját, aki kezd ráébredni kibe is szeretett bele a nyáron... milyen arcba... és hogy ki volt az arc alatt.

A múltkor. Lapítottam. Lapítottam, mikor elkezdett kérdezősködni.

Részben örülök, hogy rájött... talán továbblépett. Részben szégyenlem magam. dehát.

Ember. Ez a blog egy elmebeteg lány blogja. mimást várhatott volna az ember, nem?

szégyenlem magam és dühös vagyok magamra és satöbbi. de ami történt, megtörtént.

Sóhajtásra mentem volna ma.. az ELTÉ-re. csakhát. szegény kis áldozat is ELTÉ-s ésss..

bizony ő is hivatalos erre a sóhajtásra. miatta nem mentem. kezdem már rühellni ezt.

kész vagyok a hisztijétől. kegyetlen vagyok, vagy szívtelen lehet, de bazdmeg.

mit tehetnék. nem mentem el. aztán most itt van msn-en.ergo ő se ment el.

hát kapja már be. azért nem mentem, mert azt hittem elmegy rá.

(azt mondta közös ismiknek)

Erre mitlátok? fentvan msnen.hát nehogy már. bazdmeg. mit hagytam ki miatta. faszom.

izgalmas, -ugyanakkor fárasztó, egyetemi buli lett volna, de igazán ááá.

érdekelt volna engem, de sebaj. mostmár mindegy, majd máskor.

igazából, nemvagyok dühös. kiselőadást kell tanulnom bioszra, plussz töriből írunk.

úgy tudom.. a föcit se ártana átnézni. tököm kivan a sok tanulnivalóval.

ja amúgy anyám lelépett egy hónapra. mennyi minden szakadt a nyakamba.

de ma jókislány voltam. elmentem előkészítőre, hazajöttem, elmosogattam, macskaalmoztam.

szavuk se lehet. leragadnak a szemeim. aludni kéne. frusztrált vagyok.

nyűgös. hisztis. hát megragadom az alkalmat és írok, de minek.

eléggé fura, dealig megy az őszinteség.

kurvára leszarom tamást.

ez az igazság. játszottam vele. fájt neki. nekem annyira nem.

a tűzzel játszottam.

és az érzelmekkel is játszottam.

sőt egy ember életével játszadoztam.

megtörtént és nemtudom visszacsinálni. pörgessünk már.

szívtelen-gerinctelen-aljas-kétszínű-lelkiismeretlen dög vagyok.

tény és való és tudom, hogy ezt így most igen csak egyszerűen írom le, de mit tehetnék..

nem akarok... itt nem akarok hazudni.

őszintén megmondom, hogy ezvagyok

minden ember nyugodtan a képembe vághatná ezeket. nem ellenkeznék. nem kötnék bele.

ezvagyok.

most épp álmos is meg fáradt is.

banyek.

Igen, nos kicsit tényleg félek.

Ő miatta..

Elég messze lakunk egymástól és .. bár pénteken úgy néz ki ismét találkozunk azért eléggé aggódom.

Félek, hogy talál egy másik lányt, aki sokkal sokkal szebb nálam.

Nem nehéz ilyet találni.

Szóval hmm. Eléggé tartok tőle, hogy hirtelen dob.

Pfff. Pénteken szóval találkozunk.. és még egyszer rádöbben mennyire ocsmány vagyok.

Eléggé aggódom. Félek. Nem tudok abban bízni, hogy tényleg szeret vagy ilyesmi.

Az a baj, hogy tényleg jobbat érdemel nálam.

Aggaszt.

Félek.

Hiányzik.. és attól tartok szeretem.

Húú. Nagyon hiányzik.

Hiányzik, hogy fogja a kezem..

Talán gondol erre Ő is?

Ahj. Borzasztó.

Mindegy, nincs hiszti, lesz ami lesz.

Ezvan.

A James Blunt számok most nagyon jólesnek...báár majdnem megríkatnak.

Goodbye My Lover...

"And I still hold your hand in mine"

Hú.

A szombat hatására a vasárnap is nagyon jó volt.

A WestEndben voltunk az egyik barátnőmmel.

Hát nagyon komoly volt. A beszólások, a helyes fiúk éss a rohadtjó cipők.

Háthát. Kinéztünk magunknak egy lila magassarkút a NewYorker-ben.

Megvesszük. Még a szünetben.

Na bumm. Pénteken ismét találkozom Vele.

Bizony Vele.

Hmmm. A helyszín Győr. Háát Szentendre után... mit is várhattam volna.. :D

Találkoztam még a rendes randi előtt egy másik fiúval..

Ó nem kell semmi rosszra se gondolni.

Szépen kikísért Blaháról a Battyhányira.

Megkereste velem a HÉV-et aztán búcsút is intettünk egymásnak.

Érdekes volt ezzel a fiúval találkozni.. főleg, hogy ő is beleszeretett még régebben egy arcba.

Azis énvoltam, de szakítottam ezzel az énemmel így hát, nem is jött rá semmire.

Két barát a metrón.

Rendes találka... hmmm negyed órát vártam a HÉV-re.

Felszálltam ésss meg se álltunk Szentendréig

( Jó, igazából megálltunk, hiszen HÉV..de érted..nem?).

Ahogy leszálltam egyből kiszúrtam őt.

Elég magas, szóval nem mondanám, hogy ehhez tehetség kellett.

Fura volt, idegen.. arra aszociáltam, hogy kiábrándult belőlem.

Odahajoltam, hogy köszönjek, de végülis a hárompuszis köszönés nem lett meg.

Kicsit féltem.. sőt eléggé aggódtam, hogy kicsit se tetszem neki és a randi...

Hát, mi is a megfelelő szó arra amikor randizol valakivel, aki mindjárt hány tőled?

Nos kb ennyi.

20 perc elteltével megváltozott a helyzet. Elkezdtünk beszélgetni.

Egyre jobban éreztem magam és nekem úgytünt ő is.

Ennek kicsit megörültem, hátha nincs minden veszve.

Beszélgettünk, nevettünk, stb.

Egyszer csak a szentendrei dunaparton... észrevette, hogy nem nézek a szemébe.

Megkérdezte, miért van ez, de nemválaszoltam.

Magam sem tudtam miért.. illetve magam sem tudom miért.

Talán csak szégyelltem a pofám hozzá.

Szóval nem volt hajlandó elindulni valamerre, míg a szemébe nem néztem.

Nehezemre esett, alig-alig sikerült.

De végülis sikerült és szépen ballagtunk tovább.

Végül...

A 3. körnél tarthattunk kb. mikor azt mondta "nem bírom tovább" - és megfogta a kezem.

Gondolom, mondanom sem kell, mennyire jólesett.

Kézenfogva sétálgattunk egy csomót.

Jéghideg keze volt.. nekem meg meleg, szóval remekül tudtam melengetni.

Akkor láttam rajta először, hogy még sincs semmi.. nem kell aggódnom..

Úgy éreztem minden rendben van. Úgy is volt.

Mikor kb hatodszorra mentünk le a kacsás partra, megölelt.

Hosszan ölelt, többször beleszagolt a hajamba és ezis irtó jól esett.

Jólesett érezni a közelségét.

Mikor arrébb sétálgattunk kéz a kézben, rámnézett és azt mondta szeret.

Azt mondta.. azt mondta SZERETLEK.

Uramsegíts, jól értettem?

Ééééés jólértettem, tényleg azt mondta "szeretlek".

Abban a pillanatban, mi mást mondhattam volna?

"Énis Szeretlek."

És mentünk is tovább kézenfogva, mint egy rendes pár.

Vajon mi már rendes pár vagyunk?

Felértünk valami templomféleség mellé.

Sötét volt már, sokáig csendben támasztottuk magunkat.

Simogattuk, melengettük a másik kezét.

Egyszer csak megfordult, magával ránta a kezemet.

Közel emelte magához és úgy támaszkodott. Ugyanígy tettem.

Kétkezébe vette a  jobb kezem és simogatta.

Nagyon jóvolt.

Annyira romantikus és meghitt volt az egész.

Remekül éreztem magam, bár kicsit fáztunk.

Szóval csak álldogáltunk... fogta a kezem, fogtam a kezét.

Elég sokszor próbált meg közelebb fordulni felém..

Tehát nem volt nehéz kitalálni, mivolt a célja..

Mikor már sokadszorra fújt visszavonulót, halkan, félig nevetve megjegyeztem:

"A 66. kísérlet következik."

Felkapta a fejét, mintha nem értené. Mosolygott.

És úgy közeledett felém.

-Milyen kísérlet?

Tudtam, hogy tudja így inkább nem akartam belemenni, semmit sem akartam erőltetni.

- Mindegy.

- Nem mindegy, hamár elkezdted.. hátt mondd is..

Egyre közelebb és közelebb jött ahogy beszélt hozzám.

- Nem.

- De.

Még közelebb.

- A-A.

- De-de.

Egyre s egyre közelebb, éreztem a lélegzetét.

- Neeeeem.

- De igen, monddcsak.

Itt már nagyon közel volt belebámultam azokba a nagyon meggyőző barna szemeibe..

Ismét közelebb kúszott.

Arra hajoltam... és bekapta az alsó ajkamat..

Nem lett volna rossz, csakhogy úgy helyezkedett el, hogy nem fértem el..

Míg a számban volt a nyelve, mondtam " Ez így nem megy" - nevetve, persze.

Zavarban volt ahogy énis, de inkább csak nevettünk ezen.

Az első csók nem jött össze.

Azthiszem eléggé megijedt, mert többször már nemigen próbálkozott vele.

Ugyan, néha-néha elég közel jött és majdnem megvolt... de eszébe jutott a felsülés pillanata...

Hát ez nemjött össze.

Azért elmondtam neki, hogy szeretem.

És ennyiben maradt a nagynagynagy első csók tőle.

Azért a kezdés finom volt.

Fogtuk egymás kezét, ittunk egyet aztán végülis más érdekes nemtörtént.

Elkísért HÉVvel Pomázig.

Elmondta, hogy nagyon szeret és kár, hogy most így kell elvállnunk.

Sokáig fogtuk egymás kezét.. mikor szállt volna le...

Felálltam és megkapta azt a bizonyos hárompuszi helyett kétpuszit.. ami amúgy elég nehezen jött ki.

Hát nekünk ez a csóktéma nemmegy... vagy ő jött ki a gyakorlatból, vagy én.

Lényegtelen, jólesett és ennyi.

Nagy nehezen hazajutottam és ittvagyok.

Beszélek vele.

Álmos vagyok.

Ma egy igen érdekes találka vár rám.

Randim lesz.

Szörnyen festek..

Mondjuk, mindig szörnyen nézek ki.

Fogadni mernék, hogy megint híztam egy csomót és naná, hogy kipattogtam.

Jó lenne sötétben találkozni...

Mert talán úgy nem lennének annyira szembetűnőek ezek a szarok az arcomon.

Komolyan nem hiszem el, mennyire ronda vagyok.

Na de ezvan.

Felöltöztem/hajat mostam/megcsináltam kb mindent.

Ki kéne húzni a szemem..

...

Vissza is tértem.

Megkerestem a szemceruzámat, ami kivételesen épp jóhelyen volt.

Sajnálatos módon, megint vesződnöm kellett vele ugyanis eléggé tompa volt szerencsétlen.

Mivel hegyezőt azt nem találtam, fogtam egy ollót és megcsináltam. Micsoda ötleteim vannak.

Már tegnap óta csak James Blunt számokat hallgatok.

Érdekes. Eddig se volt vele semmi bajom, de most hirtelen eléggé rákaptam.

Tök szép számai vannak. Aranyos, szimpatikus rekedtes a hangja.

Tetszenek a szövegek és a dallamok.

Szépek. Tetszenek. Jók.

Visszatérve a találkámra.

Nos egy szombathelyi fiúval találkoznék, aki mellesleg fiatalabb nálam.

Két hónappal. Maybe.

Szombathely ugyebár elég... messze, nagyon messze van Budapesttől, szóval...

Nos kivételes alkalom, hogy találkozunk.

Telefonba már mondta egy párszor mennyire szeret..

Hát most kiderül.

Nem mindig nézek ki úgy, mint a képeken.

Szerintem sírva rohan el. Erre lelkileg már kezdek felkészülni.

A találka helye Szentendre. Szentendre, hogy a francba jutok én el oda?!

Ahogy megérdeklődtem úgy kellene, hogy...

Vonat -> Nyugati + Kombino -> Budai Hídfő + HÉV -> Szentendre

Tökjó. Remélem sikerül nemeltévedni.

Kaptam pénzt. Épp az imént anyámtól.

5 rugót kaptam feltöltőkártyára.

Uff. Ennek örülnék is meg minden, csak háát...hááát.

Szerdán csúnyán rátérdeltek a kijelzőjére.

Tönkrement. Telefonálásra épp, hogy nem alkalmas, minden másra (fényképezést leszámítva) igen.

Édes faszom.

Ez így bizony érdekes menet lesz.

Amúgy nos a fiúról. Kedvelem, bár eléggé gyerekes, de azért kedvelem.

Nem tudom, idővel meg tudnám szeretni, csakhát eléggé messze lakik.

A találka... nos nem hinném, hogy így is tetszeni fogok neki..

A találka után tuti nem fog olyanokat mondani, hogy "szeretlek" vagy "hiányzol".

Legalább kiderül, mennyire akart szédíteni.

Elég magas a srác.

Olyan 184 lehet... én meg csak 164 cm.

Viszont ráadásul azért "szélesebb" is vagyok nála.

Azthiszem elég sokkal..

Édes faszom.

Mindegy.

Nem fogok parázni, de a találkát mindenképp arrébb kellene tenni.

Legyen már sötét.

Talán felhívom, hogy nemmegy és csak este tudok elszabadulni.

Igen, ez lesz az.

Csak nyugisan. Nőből vagyok, nekem szabad váratnom.

Még nemnagyon ettem semmit, azthiszem nem is fogok már.

Nemszokásom indulás előtt enni. Mindig gyomorgörcsöt kapok.

Kellemetlen.

Na meg, ha kijelenteném neki, hogy fáj a hasam, tuti úgy kezelne, mint egy tehenet.

Hiába a sok "szeretlek", egy hülye tehénként kezel majd.

Hááát vicces lesz, eléggé eléggé eléggé vicces, azthiszem.

Közben vonatot nézek az elvirán.

Hmmm. Vagy a 11.52-essel vagy a 12.52-essel megyek.

Ha az utóbbit választom, valószínűleg elkésem..

Bár. Későbbre tetetem.

Igen ezlesz az.

Ó. Brrrr. Hogy most meglegyen a telefonszáma el kéne kezdenem keresgélni a naplófájlok közt. Basszus már.

Negyed óra elteltével sikerült megtalálnom a számát.

Hideg van.

Hmm ahogy elnézem a beszélgetést.. nos miután meglett kettőnknek a másik száma..

Hááát legalább 20 percig az volt a téma, hogy ki-hogyan írja be a másikat.

Ehhh.

Egyik barátnőmet faggatom, hátha ő tudja hogyan jutok el Szentendrére..

Érdekes lesz ez a találka.

Ma van.

A tegnap azonban még mindig a nyakamba liheg.

Lelkiismeretlen embernek tartom magam ezek után.

Aludtam.

Tegnap. Bedobtam magam az ágyba és aludtam.

Nem tudtam rávenni magam, hogy arra gondoljak, mit érezhet most az arcot szerető.

Üzenetet hagyott.. mikor segítségre volt szükségem, ő segített. Én elfordultam.

Lelkiismeretlen ember vagyok.

Undorítónak tartom a létem.

A gondolkozásom.. mindent undorítónak tartok ami énvagyok.

Az önsajnálat bugyraiból kitévedve, csak egyetlen dal jár a fejemben.

Unos-untalan eszembe jut a dallama, s a szövege értelme.

Tegnap a figyelmébe ajánlottam ezt a dalt.

Rávágta, hogy ismeri.

De vajon a lényegét ismeri?

Ismeri a szövegét és az értelmét is?

Vagy csupán a zenét?

Vajon ismeri-e a lényegét.. bár ismerné. Kár, hogy nekem máshogy jött le.

A dal mintha csak neki íródott volna.. vajon észrevette?

Vajon tudja ő is ezt?

Rájött-e már erre?

Slipknot - Vermilion pt 2

She seemed dressed in all of me
Stretched across my shame,
All the torment and the pain
Leaked through and covered me.
I'd do anything to have her to myself,
Just to have her for myself.
Now I don't know what to do,
I don't know what to do
When she makes me sad.

She is everything to me,
The unrequited dream,
The song that no one sings,
The unattainable.
She's a myth that I have to believe in,
All I need to make it real is one more reason.

I don't know what to do,
I don't know what to do
when she makes me sad.

But I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.
I won't let this build up inside of me.

A catch in my throat
choke
Torn into pieces
I won't.
No.
I don't want to be this but

I won't let this build up inside of me (won't let this build up inside of me)

She isn't real.
I can't make her real.
She isn't real.
I can't make her real.

Neki íródott.

De még sem érti.

Nem tudta hová tenni a dalt.

Még nem..

Jogomban áll felvilágosítani?

Nem...

Szörnyű dolog a részemről.. hogy reggelente felkelek.

Szörnyű, hogy képes vagyok nevetni..

Szörnyű, hogy képes vagyok felállni és kijelenteni; minden rendben.

Szörnyű, hogy egy ilyen undorító ember vagyok.

Hogyan is tisztulhatnék meg?

Miért is vagyok ezen a világon. Hiszen csak pusztítok.

Rombolok. Sanyargatok.

Semmit nem értek.

Nemtudom mit miért teszek, vagy mondok.

Nemtudom, miért érzem mindig ezt...

Utálom ezt a betegséget.

Mindig úgy tartottam.. hogy tiszta az elmém.. de rá kellett jönnöm, még sem.

Valami nagyon nincs rendben velem.

Nem akarok így élni...

Olyan bűnt, követtem el amire nincs bocsánat.

Nem érdemlek szeretet.

Nem érdemlek életet sem.

Miért?

Miért tettem ezt.. miért vagyok beteg.. mi a baj velem?

Hogy borult el az elmém?

Igazából, nem is tudom, hogy kezdődik a jelen.

Fogalmam sincs mi itt a jelen és mi volt a múlt.

Folyamatosan készítem magam a jelenre és néhol bele is csöppenek..

De a múlt nem enged. Visszahátrálok és ugyanott találom magam, ahol voltam.

Újra és újra kapaszkodom. Távolodom a múlttól, de ismét megtalál és nemmenekülök.

Ismét hátra kerülök.

Sok mindennel kellett szembesülnöm eddigi életem során.

Ami meglepően röhejes. Tényleg röhejes. Sőt lassan már kibaszottul röhejes.

Szó-miszó. Fiatal vagyok.

Fiatal leányzó - mondják egyesek és hozzáteszik természetesen - Előtte az egész Élet.

Hánynom kell ettől. De mégis, honnan tudnák? Honnan is tudhatnák mi zajlik bennem.

Azt hiszem, amit én művelek, az már egy betegség.

Betegség. Azt hiszem skizofrén vagyok..és nem. Nem a hangulatingodásaim miatt.

Azok is vannak, de korántsem miattuk.

Másnak adom ki magam. Újra és újra. Mint egy szerepjáték.

Beleélem magam a szerepekbe.

Más emberek életébe élem magam, akiket nem ismerek.

Más arcot mutatok meg, másoknak.

Sikerült annyira tökéletesítenem ezt a kis játékomat, hogy az emberek megszerettek.

De nem ám azért amilyen én vagyok. Azt szerették meg, akiket eljátszottam.

Akiknek az arcát mutattam. De bár az arcok ellenére, magamat adtam, még sem valómat.

Mindegyik én vagyok, de még sem igazán én.

Tegnap.

Tegnap találkoznom kellett az egyik arc szeretőjével.

Nem ám az igazi arcéval, mert hát az istentudja merre lehet..

Velem találkozott. Egészen véletlenül pont velem. Az arc mozgatójával. Velem.

Mint fentebb említettem, sikerült olyannyira elsajátítanom ezt a kis játékot,

hogy az emberek megszerették az arcokat. Vagyis engem.

És nem az arccal találkozott az a bizonyos szerető, hanem velem.

Úgy gondolom rájött, hogy az arc ki is volt valójában.. és akibe bele is szerett..

Nos az feltehetően én lennék.

Már egy ideje elhatároztam, hogy csakis kizárólag a tanulással foglalkozom és szakítok ezzel a múltammal.

De a múlt rámtalált. Húsvér ember volt és rámnézett. Beszélgetett velem.

A múlt nem merte megkérdezni, valóban énvagyok-e az.

A múlt nyomozott utánam és arra jutott mégis megkérdez. Kifaggat. Választ akar.

Most is faggat. Szörnyű látni, mennyire fáj neki, mennyire rosszul esik, hogy nem találja..

Az arcot. De az arc mit sem ér, hiszen nem az arcba szeretett bele, hanem belém.

De ez még felfoghatatlan, s korántsem szeretném én azt.

Mondhatod, kedves idegen, hogy szörnyű ember vagyok. Igen, mondhatnád.

Teljes joggal mondhatod, hogy szörnyű ember vagyok.

Szar alak. És nem érdemlem meg, hogy írjak.

Szerelmes ez az ember, ez az ember aki az arcba bújt énembe szeretett bele.

Rohadtul esik.

Rohadt szarul. Mintha átdöftek volna valamivel.

Ez a játék.. ennek a játéknak nem az volt a célja, hogy embereket törjön össze,

S pusztítson el... de mégis ez lett a vége.

Embereket pusztított el és tört össze örökre..

Sajnálom... beteg vagyok.

Nem kenem erre, de végülis... nem célom meggyőzni erről.

A játék mindvégig arra ment ki, hogy tapasztalatot szerezzek.

Hogy megtudjam mennyire vagyok képes.

Mennyire tudom manipulálni az embereket.

Meddig mehetek el.

Úgy bántam az emberekkel, mint a bábokkal.

Minden két arcnak meglett a párja..

Párja.. ami fájdalommal ért véget.

Nem csak nekik fájt... ó nem. Egyáltalán nem.

Tapasztalat szerzés. Szörnyen hangzik. Eszméletlen mit tettem.

Csak nézek magam elé.

Mit tettem?

Életeket tettem tönkre. Játszottam a másik bizalmával és az érzelmeivel.

Mit tettem?

Pusztítottam...

Ki akarok szállni.. meg akarom mondani az arcba szeretőknek, hogy nemén vagyok.

Hogy az arcok mások.

Az az arc akit szeretnek, igazából én vagyok.

ÉN VAGYOK AZ ARC.

ÉN VAGYOK EGYSZERRE MIND.

De nemlehet. Az arcok mellett.. nekem már nem jutott arc.

Arcnélkül nem tehetem.

Elszakadt a húr, amikor becsapódott.. berobbant a felismerés az egyik áldozatnak...

Hogy van némi jellembeli hasonlóság köztem és az arc között.

Elszakadt a húr. De el ám. És ahogy próbáltam elszakadni a múlttól... egyre erősebb lett..

A felismerés, hogy én lehetek az arc... kételyek felemésztették s emésztik még mindig.

Mind miattam. Mind a kegyetlen játékaimért.

Szörnyű ember vagyok, kedves idegen.

Nemtudom, hogy vagyok képes élni ilyen tudattal.

Fogalmam sincs mi értelme még, hogy levegőt vegyek.

Azt sem tudom, miért kellett megszületnem,

ha csak az emberek megtörésére vagyok képes.

Kímélj meg kedves idegen. Beteg vagyok.. kedves idegen.

Én szeretlek téged, kedves idegen.

Nemtudom ki vagy, kedves idegen, de ne nézz.

Ne nézz rám, szeretlek, nem szeretsz, elbuktam.

Nemtudom ki vagy, kedves idegen, de én szeretlek.

Tudom, nincs a tetteimre bocsánat, se elnézés, de mégis arra kérlek...

Kedves Idegen, hogy szeress engem. Fogadj el, ne nézz rám máshogy.

Ember vagyok, kedves Idegen. Szeretlek, mert te is az vagy.

Szeretlek, mert olvasod.

Utálom magam. Amiért olvasod.

Bárcsak, visszacsinálhatnám mindezt.

Bárcsak tudatlan maradtam volna.

Bárcsak kívánhatnék..

Soha többé nem akarom ezt a kegyetlen játékot játszani...

De mostis azt teszem... még a magam arcával is..

Mert nemlehet, hogy az arcot szerető áldozat, megtudja.

Nemlehet. Nem történhet meg... mert az arc, ami erőt adott.

Gyenge vagyok, kedves idegen.

Talán gyenge vagyok ahhoz is, hogy ezt... egyszer s mindenkorra befejezzem.

Elszakadt a húr.. s fáradt vagyok.

Szeress engem ezzel együtt kérlek. Könyörgöm.

Sajnálj, azért amit tettem. Érezz együtt.. könyörgöm kedves Idegen.

Miért nem sikerül elmenekülnöm.. miért nem csinálhatom ezt vissza?

Mindenkinek jobb lenne... önző vagyok.. mondhatnád ezt is.

De neki. Neki tényleg jobb lenne... mint most.

Kételyek közt hánykódni... azt hiszi valóban létezik akit szeret.. pedig nincs.

Ez az arc szétesett. Összetört. Használhatatlan.

Sötét van. Nemlátom már a végét.

Nemtudom milesz.

Azt mondja, ha ő szeret valakit, azt nem tudja megutálni.

Akkor sincs arcom hozzá.

Mikor csakúgy találkoztunk az egyetemen... rögtön felismertem.

Nemfigyeltem rá.

Nem akartam.

Egyszer se néztem a szemébe.

Féltem, hogy meglátja bennem.

A hangom felismerte. Ahogy a stílusom is.

A szóhasználataimat..

Tudom, hogy nagyon fáj neki... tudom. Tényleg tudom.

Annyira sajnálom. Sajnálom, hogy szeret, sajnálom, hogy ezt kellett tennem.

Nemsajnálom, hogy szeretem.. sok fájdalommal jár az, hogy szeretem.

S én ezt megis érdemlem, megérdemlem a fájdalmat.

De ő. Ő nem érdemli meg ezt..

Kicsit se érdemli meg, hogy ennyire fájjon neki.

Be akarom fejezni, kiszállni..

Repülni akarok. Csak úgy el a semmibe.

Repülni szeretnék, igen.

Annak ellenére amit tettem. El akarok menni innen.

Nem akarok létezni.

Jóvá akarom tenni.

De nemtudom.

Nem akarok létezni.

Bárcsak egy álom lenne..

Bárcsak felébrednék és a bátyám a képembe tolná a párnát.

Bár ilyen egyszerű lenne minden.

Bár szeretnél.. kedves Idegen.